Százak veszítik el a munkahelyüket, ezrek élik fel tartalékaikat, összezárva élnek a családok, idős emberek ellátása szakad rá a hozzátartozókra, régi konfliktusok lobbannak be újra. Ha a változás kontrollálható keretek között zajlik, akkor jó, ha nem, akkor per lehet belőle. – Jogi látlelet a mai Mosonmagyaróvárról.

Mit csinál egy ügyvéd, ha zárva vannak a bíróságok is?

• Már nincs ítélkezési szünetet, de a perek most egy sajátos rend szerint folynak. A beadványok alapján, személyes meghallgatások nélkül születnek meg az ítéletek. Bonyolult ügyekben persze van lehetőség, hogy a bíróság skypon keresztül hallgassa meg az érintett feleket, illetve a tanúkat.

Így egyszerűbb lett a bíróságok munkája, és marginálisabb az ügyvédi közreműködés.

• A valóság épp az ellenkezője. Ebben a rendben egy adott ügy jogi előkészítése sokkal meghatározóbb, mint korábban volt. A keresetlevelekkel szembeni követelmények sem változtak, így az ügyvéd nélkül pereskedőknek – mivel most bírósági panasznapok nincsenek – maguknak elkészíteniük a keresetleveleket. Ha szükségesnek látják, a helyi gyámhatóságon keresztül kérhetnek segítséget a jogsegély szolgálattól.

A vitás ügyeket talán most mégiscsak jobban el lehet intézni otthon…

• Nem lett kevesebb az ügyfél, ha erre gondolsz, igaz – egyelőre – több sem. Ezazonban csak vihar előtti csend. A mai társadalmunkba sok probléma egyszerűen bele van kódolva, a járvány miatti helyzet pedig csak felerősíti a konfliktusokat.

A családi perpatvarokra utalsz?

• Az összezártság lehetőséget ad a családi kapcsolatok megerősítésére. Remélem, hogy ez lesz a jellemző, de tudom, hogy sok helyen inkább a végletekig elmérgesedik a helyzet. Ott, ahol az apa és az anya azért jár két műszakban, hogy minél kevesebb időt töltsenek együtt, ahol a megbeszélés tárgya kizárólag a „mit főzzek” és a „hogy tanul a gyerek”, ott ez ahelyzeta felszínre hozza a lappangó gyűlöletet.Szinte biztos, hogy növekedni fog a válókeresetek száma.

A munkahelyüket vesztők akár megsokszorosíthatják a munkaügyi pereket számát is.

• A folyamat még nem tart itt. Pár hónapja a hivatalosan 35 ezres Mosonmagyaróvárt 45 ezren is lakhatták, de ma más a helyzet. Az itteni vállalkozások munkaerőigényét munkaerő-közvetítők elégítik ki Kelet-Magyarországról verbuvált dolgozókkal, és őket lehet a legkönnyebben „leépíteni”. Ez a folyamat már beindult. A másik változás, hogy az Ausztriába járók jó része, elveszítve munkáját, szintén hazautazott. Ez a két dolog, jelenség csökkentette az albérletek árait is. Egy 110 ezer forintos albérletet most jó, ha havi 80 ezer forintért ki lehet adni. És még nem vagyunk a lejtő végén.

Bubla Zoltán ingatlanszakértő is úgy látja, hogy lassan bedől a lakáspiac.

• Igaza van Zolinak, mert az albérleti árzuhanás csak az egyik faktor. A magas árak ellenére is élénk volt az ingatlanpiac. A befektetők zöme az olcsó kölcsönből vásárolt, amit a magas albérleti árakból könnyen vissza tudott fizetni. Nekik most már nem éri meg. A saját célú (zömében fiatal) vásárlók tetemes hitellel kergették magukat lehetetlen helyzetbe. Hamarosan igyekeznek majd (különösen a munkahelyüket elvesztők) vis majorra való hivatkozással felmondani a szerződéseket. Ezek kódoltan peresügyek.Tény, hogy a visszafogottabb kereslet miatt az árak lefelé mozdulnak.

Családok százai hirtelen a nyakukba kapták a magatehetetlen szülőt, nagyszülőt. Mi van, ha senki nem akarja vagy nem tudja biztosítani az elhelyezésüket?

• Sok év tapasztalata alapján úgy látom, hogy a kötelező szülőtartás csak jogi előírás, de nem erkölcsi kategória. Ha az idős ember hasznavehetetlenné válik a család számára, akkor (szeretet ide vagy oda) a gyerekei könnyen áttoljáka gondoskodás felelősségét az államra. A mostani intézkedés csak fénykörbe vonja az emberi értékrendek anomáliáit. Ebből valóban lehetnek jogi ügyek, de ezzel előbb-utóbb társadalmi szinten kell foglalkozni.

Vizsy Ferenc