Dr. Bodnár Mária főorvos asszonnyal, a mosonmagyaróvári Hospice - Segítő Kéz Alapítvány alapítójával beszélgettem.
Hospice-ház – ma már egyre többen tudják és értik, mit jelent a fogalom és a létesítmény. Begyűrűzött a név azokból az európai országokból, ahol ennek a szolgálatnak már kultúrája van.

A hospice szó menedéket jelent. A hospice ház életük utolsó stádiumában lévő rákos betegeknek nyújt menedéket, ellátást. Hamarosan már Mosonmagyaróváron is. – kezdte a beszélgetést a doktornő. - Az ezzel egyidejű szolgálat azonban már több évre nyúlik vissza a térségben is. Idén a nyolcadik évet kezdtük meg munkatársaimmal. Olyan daganatos betegekhez járunk segíteni, ahol a visszafordíthatatlan folyamatok sajnos már megszámlálhatóvá teszik az itt maradt időt. Mindezt fel kell dolgozni a betegnek, a családtagoknak és biztosítani kell a méltóságteljes távozást.

Az elengedés és a megváltoztathatatlan feldolgozása nehéz folyamat. Nemcsak fizikailag megterhelő, hanem lelkileg is. Hogyan segítenek ebben a hospice ápolók?

Vannak olyan betegek, akik teljes mértékben ágyban fekvőek. Van, akinek a sebeit kell kötözni, etetni, mosdatni, gyógyszereket adagolni, fájdalmakat csillapítani. Ezek konkrét feladatok, melyek szakértelmet, fizikai és lelki erőnlétet igényelnek. Azonban mindenhol hangsúlyozzuk, hogy nem mások helyett dolgozunk, hanem mellettük. A háziorvosi, a szakorvosi és a családi ellátások mellett. Orvosi és szakápolói végzettséggel és több éves tapasztalattal készítjük fel a betegeket és a családtagokat, és éljük át velük a mindennapokat. Így segítünk.

Úgy gondolom, hogy a családok mégsem a mindennapi ellátásba fáradnak bele leginkább…

Az elszakadásra, az elválásra, de inkább úgy mondom, hogy a végső elköszönésre minden család másképp reagál. A meglévő szeretetszálak révén nagyon szeretnénk kitolni az időt, amit már nem mindig lehet. Ebbe nagyon el lehet fáradni. De nincs tabu: meg kell tenni, amit meg lehet, és ki kell mondani, amit még ki lehet. Ez bennünket is megvisel, hiszen emberek vagyunk, de ez a küldetésünk. Ha hívnak, segítünk!

Egy pici csend következett, hiszen a témáról beszélgetni is rengeteg érzelmet indít el az emberben. Ilyenkor jó, és elég is, csak egymásra nézni. Azokat az érzéseket azonban nehéz belesűríteni egy sajtóanyagba. Nem is vállalkozom rá. Inkább kérdezek...

Sosem sírnak?

De igen. De mindig csak kinn. A szobába csak napsugarat szabad vinni …
A daganatos megbetegedés nem válogat. Kortól, nemtől függetlenül szedi áldozatait. Ez a helyzet mindenkit igénybe vesz, bennünket is. De mindig minden esetet megbeszélünk szakmailag és érzelmileg is. Ez szükséges a munkánk további folytatásához.

Ugye, nem veszi tolakodásnak, ha kíváncsi vagyok rá: milyen indíttatásból vállal az ember éveken át, önkéntes alapon ilyen jellegű szolgálatot?

Mosonmagyaróváron 2009 óta végzünk otthoni hospice ellátást, 2014-ig Mosonmagyaróvár és Jánossomorja ellátó területen, 2014 óta a teljes járási vonzáskörzetben. Azt gondoljuk, hogy ezen szolgálatot nem csak mi vállaltuk és választottuk, hanem hiszünk abban, hogy a szolgálat is választott bennünket. Évente 25 – 50 beteget látunk el.

S ahogy az előbb mondtam, hogy sokat sérülünk mi is, körülbelül ugyanannyit tanulunk is. Azok a tapasztalatok, melyekkel rendelkezünk, erősítettek meg abban is, hogy létrehozzuk a mosonmagyaróvári Hospice - Segítő Kéz Alapítványt, majd megépítsük a hospice házat.

Igen, az elmúlás és a halál nehéz téma és nem könnyű időszak egy család életében. De úgy képzelje el, hogy vannak olyan helyek időnként, ahol harsog a ház a nevetéstől – mert így is lehet készülni…

Mosonmagyaróvár és térségét nagyon jó csapat látja el. Hat asszisztensnővel dolgozom. Ők a HARIS Egészségügyi Szolgálat keretein belül végeznek házi ápolást és hospice ellátást – munkaidejükön túl.

S hogy miért csinálom? Mert jó dolog úgy élni, hogy tudom: ’Valamit sikerült megvalósítanom, ami fennmarad. És mindaz, amit elkezdtünk és csináljuk, annak mindig lesz folytatása.’ Hálás vagyok, hogy mindez megadatott nekem.

Ami fennmarad az a Hospice ház. Rengeteg segítő egyesített erejéből és munkájából megvalósított intézmény - 7 kórteremmel, 8 ággyal, közel 30 millió forint támogatással a kórházak zsúfolt és olykor rideg világa helyett egy emberibb és otthonközelibb környezetért.

Hogyan segíthetünk?

• Anyagi támogatással, jó szándékú pozitív hozzáállással, önkéntes munkával - Pénzbeli felajánlásait az alábbi UniCredit Banknál vezetett számlára tudja teljesíteni:

Név: Hospice - Segítő Kéz Alapítvány

Bankszámlaszám: 10918001-00000087-93470008

2018-tól segítsen úgy, hogy Önnek nem kerül pénzébe!
Döntsön és rendelkezzen 2017. évi személyi jövedelemadójának 1%-áról, és a Hospice - Segítő Kéz Alapítvány-t jelölje meg kedvezményezettnek. Számunkra az 1% is sokat jelent.

Adószám: 18745438-1-08

Ápolási eszközök, gyógyászati segédeszközök, műszerek, stb. felajánlásával!

Weboldal, egyéb elérhetőségek: www.hospicesegitokez.hu