Kilenc szlovákiai és kilenc hazai művész alkotásai tekinthetők meg április 10. és május 2. között a KOMP keretein belül.

A megnyitón Dr. Árvay István, Mosonmagyaróvár Város Polgármestere köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy az Önkormányzat feladata többek között az is, hogy támogassa a művészeteket.
"Ünnep a mai nap, a csallóközi és kisalföldi művészek, illetve a Rotary Clubok együttműködésének ünnepe! Ünnep volt a KOMP indulása a Rotarys események sorában is." - fogalmazott Bognár József, a Rotary Club Mosonmagyaróvár soros elnöke.
Böröndi Lajos költő, legújabb kötetének egyik versével lepte meg a közönséget. Közreműködtek a Mosonyi Mihány Zeneiskola tanárai.



A kiállított műveket Székely Zoltán művészettörténész, a Hansági Múzeum igazgatójának szavaival szeretnénk bemutatni olvasóinknak:

"Megújulás és folyamatosság - talán e két kifejezéssel jellemezhető leginkább az immáron 6. alkalommal megrendezésre kerülő Kortárs Művészeti Panoráma. A 18 kiállító művész rendszeres résztvevője a tárlatoknak, így a látogatók évek óta figyelemmel kísérhetik művészetük alakulását. A szemünk előtt zajló változások intenzitása természetesen más és más, illetve mélységük is eltér, amelyben egyaránt szerepet játszik az alkotó személyisége, életkora, művészi kapcsolatrendszere, miképp a kívülről érkező művészi impulzusokra való nyitottsága is. A kiállítók egy körét a már korábban vagy éppen frissen megtalált kifejezési lehetőségek kibontása, illetve variálása jellemzi. Mások esetében markáns váltás látható. Ami még érdekes és könnyen észrevehető, hogy a kiállított művek közül és a művészek közül több is magával a művészléttel, a művészi szereppel foglalkozik.



A művészet öntörvényű világát, a művészi forma belső logikáját analizálja Lipcsey György, aki a bronz és az élő anyag után most kővel próbálkozott ám így is hű maradt azokhoz a problémákhoz – tér és tömeg, zárt és sík felület, szögletes és hajlékony ellentétpárjai – melynek kutatása eddig is jellemezte művészetét.
Uzsák Zoltán fotóinak is meghatározó tematikája az absztrakt trend, akár a természetből, akár az ember teremtette világból merít.
Dolán György sokszólamú művészete egyre inkább az absztrakt irányába fordul, a mögöttem található művekben egyaránt megtaláljuk a spontán gesztusokat, az magukat építő, lecsorgó formákat és ezekkel szemben finoman megformált, sajátos módon kialakított formákat is látunk, tehát ezek ellentétére építi fel absztrakt alkotásait.
A pályája kezdetén járó M. Tóth Judit kifinomult és elegáns ékszerein a frissen megtalált formarend és anyaghasználat ízlelgetésének örömét érezhetjük, amely nemcsak újraértelmezi a hagyományos ékszertípusokat, hanem a női identitást is vizsgálja.
Zuzana Benkova optikai kísérletei az áthatások játékából merítenek, illetve a zárt geometriai formák és nyitott alakzatok egymásra rétegzésének, együttes megmutatásának lehetőségeit kutatja.
Varga György művészetét két tónus jellemzi. Egyrészt egy lírai absztrakciónak tekinthető elvont ábrázolásmód, a másik tónust - ahogy saját magát is nevezi - a Szigetköz festőjeként értelmezhetjük – ahol a Szigetköz tájait mutatja be. A kiállításon most a legfrisseb, a vizuális élményt visszaadó alkotásokat láthatunk, ám ha visszaemlékszünk az elmúlt években látott absztrakt alkotásokra, akkor ezeket összeköti a színek intenzív kifejezőerjének kutatása.
Füredi Kornél is itt említhető meg, az ő fotói szintén a természet szépségeire reflektálnak.



Számos alkotó számára nyúlt alapanyagot és inspirációt az emberi civilizáció évezredes hagyatéka, amely ugyanúgy felöleli a nyugati kultúrákat, mint a térben és időben táguló világokat, sőt olyan is akad, Peter Agustovic személyében, aki az ember előtti világokat, a megkövült, különleges organizmusok őskori világát idézi meg.
Czafrangó Szilvia képei a letűnt civilizációk töredékes hieroglifái, a történelem előtti, vagy -nélküli természeti népek jelei, törzsi történeteket mesélnek titkos tudásról és egy olyan világról, amely talán teljesen holt.
Borbély Károly kulturálisan kódolt szakrális szimbólumai – oltár, létra, sámán – az elveszített hit nyomában a transzcendens világ felé vezetik a szemlélőt.
Juhász Tibor groteszk művein civilizációk csapnak össze a jó és a rossz örök harcának szimbólumaként.
Miro Gábris Mirinof képei a művész alteregóit veszi számba, akik akár a hétköznapokból is előbukkanhatnak, de származhatnak a mítoszok világából is.
Lebó Ferenc sokszínű szobrászata folyamatosan merít a történelmi, kulturális örökségből, amelyek hol a hagyományos plasztikai műfajok hangján szólalnak meg, hol pedig a műfaji határokat szétfeszítve.
Sipeki Zoltán a középkori üvegműves mesterek örököseként nyúl a történelmi motívumokhoz, amelyek feldolgozásával hozza vissza a letűnt mesterség fényét és szellemét.



A közös kulturális tapasztalat hasznosításának másfajta stratégiáit nyújtják Kapócs Tibor szürreális víziói, egyéni átértelmezésébe ismerős motívumok is nyugtalanítóan titokzatos jelentést kapnak.
Karczagi Endre expresszív, groteszk női aktjain, illetve önarcképein szisztematikusan elemzi az emberi lélek bugyrait és a mindent szétfeszítő vágyak erejét és ezt most aktuális témával is megtoldotta, az I. Világháború inspirálta képeken ugyanazek a szenvedélyek ütnek át.
Bott Maya képein az örvénylő energia különleges féregjáratot hoz létre, ami egy másik világba vezet el, oda, ahova Borbély Máté fa-üveg kapui is nyílnak, melyek anyagpárosításai révén egyszerre idézik meg a természeti és az emberi világot.

A KOMP tárlatán látható művek maguk is a kapu szerepében tűnnek fel; két világ határán állva mutat utat a szellem számára."



A Lebó Ferenc által készített, idén először átadásra kerülő "Arany Niké" díjjal a KOMP Kuratóriumának döntése alapján Varga György festőművészt, a Kuratórium elnökét, a "KOMP motorját" tüntették ki.