Ugye, Te is felfigyelnél egy olyan egyéniségre, aki 14 évesen már számos díjat és elismerést bezsebel? Aki több, nemzetközileg is ismert és elismert hírességgel játszott nemhogy egy színpadon, hanem egy hangszeren? Akinek a zongorajátéka olyan virtuozitást és szenvedélyt tükröz, amire az ember akaratlanul is azt mondja: Micsoda tehetség! Igen, Ő erre született!

Slezák Csabával beszélgetünk

Csaba, több koncerten is láttalak már játszani. Hallottam, ahogy kivétel nélkül mindannyian arról suttognak, beszélnek a mellettem és körülöttem ülők, milyen fantasztikusan zongorázol. Mit jelent számodra a zongora?
Számomra a zongora az a hangszer, amit egyszerűen nem tudok megunni. Természetesen itt is a szorgalom a siker titka, mostanában napi kettő, kettő és fél órát gyakorolok és improvizálgatok is. Szerintem akkor jöhet létre igazán a siker, ha az ember olyan dolgokkal foglalkozik, amit igazán élvez. Sokszor a zenélés elnyomja a "belső negatív hangokat" - fáradt vagyok, fáradt a kezem és az agyam is, abba kellene hagynom, mert már nagyon késő van és már 2 órája folyamatosan ezt csinálom - egyszerűen ezeket mind elnyomja az, hogy szeretem.

Archív felvétel 2012

Több díjat is elnyertél, és ha jól tudom, nyáron már önálló fellépéseid voltak…
2013-ban kaptam „SATTLER”-díjat a Mosonyi Mihály Zeneiskolában, előtte két évvel megkaptam a Tanszak legjobb növendéke-díjat és kétszer voltam Nívó díjas - egyszer a Csornain, egyszer pedig a Mosonmagyaróváron megrendezett versenyen. A győri versenyen ezüst fokozatot értem el, a szombathelyi Sistrumon (Regionális Zenei Verseny) pedig kétszer arany és egyszer ezüst fokozatot kaptam. A felkészítésben és a mindennapos munkában nagy köszönet illeti Nagy Krisztina zongora tanárnőt, akinek azért is hálás vagyok, amiért nagy segítséget ad a saját utam megtalálásában. Valamint köszönet illeti Németh Gusztávné Julika nénit, Mollnernè Balogh Veronika tanárnőt is.

A képen Slezák Anikóval

Mi júniusban találkoztunk először egy könyvbemutatón. Ez már egy önálló fellépésed volt.
Hát, ez egy nagyon érdekes történet. Vizsy Ferenc író kislánya utánam jár zongoraórára. Mesélték, hogy otthon a szülei dicsérték, hogy „Jaj kislányom, milyen szépen zongorázol! - Erre ő azt válaszolta: Apa, hallanád a Slezák Csabit!” : Amikor ezt a meghívás után elmesélték nekem, akkor én ott elpirultam. Egy kicsit meglepett a dolog, de nagyon jól esett. Ami azonban még ennél is jobban meglepett, hogy utána ugyanígy vakon volt egy esküvői meghívásom is.

Mit jelentenek ezek a te életedben?
A Sattler-díj megtisztelő elismerés volt. A többi díj is nagyon jól esett, de szerintem nem ez a fontos. Van olyan, aki a klasszikus zenében jobb és több elismerést is szerzett, ezzel teljesen tisztában vagyok és nem is zavar. Bennem ilyen téren nincs versenyszellem, mert én nem azért zongorázom, hogy mutathassam, hogy ezeket értem el, hanem azért zongorázom, mert szeretem. Nekem nem kell motiváció ahhoz, hogy gyakoroljak.

Vizsy Ferenc könyvbemutatóján - Helyszín: Hotel Lajta Park

Nincs is olyan verseny, amire azt mondanád, hogy „Na, ott igazán megmérettetném magam és kíváncsi lennék, hogy mire vagyok képes?"
De igen, egyetlen egy ilyen van. Németországban a Pinetop Boogie Award, ami nem is igazi verseny, ráadásul felnőtt zongoristák részvételével van. De attól még messze vagyok.

Miért, mi kell hozzá?
Igazából semmi. Csupán az, hogy felnőtteknek szól és az már tényleg csak profi boogie woogie zongoristák versenye. Illetve a Luganoi Nemzetközi Boogie Woogie Fesztiválon is ilyen volt ilyen jellegű verseny Svájcban, ahol 2010-ben. Dániel Balázs, alias MR. Firehand – aki jelenleg az én boogie woogie tanárom Győrben – ugyancsak zenélt ott, és különdíjat ért el. Azóta ismertebb nemzetközi szinten. De sajnos csak abban az évben tartottak ilyet.

Fellépés Dániel Balázzsal - MR. Firehand - Helyszín: Flesch Központ, Rotary Mosonmagyaróvár jótékonysági koncert

A nemzetközi elismerés fontos?
Fontos most is, és fontos lesz a későbbiekben is. Ugyanis ha valaki nemzetközileg is ismert, az egyenes arányban van azzal, hogy még többet és többet tud a zenével foglalkozni, tehát azzal, amit igazán és szívből csinál. Például itt van Monty Alexander példája, aki most 70 éves, 4 éves kora óta zongorázik és egyébként nem is tud kottát olvasni. Annyira szereti a zenét, hogy nem tanult meg kottát olvasni és még így is nagyon jól zenél, és még mindig felhőtlen örömmel teszi ezt, és csak az érdekli, hogy zenélhet.

Egyébként nagyon érdekes, hogy milyen gyorsan zajlanak az események. Izlandon voltunk tavaly és csak itt kezdtem el boogie-t zongorázni, tehát összesen 1 éve játszom ezt a műfajt.

Fellépés Monty Alexanderrel - Lamantin Jazzfestival HU, Szombathely 2014 - Slezák Csabi 7. perctől a színpadon!!

Az mit jelent, hogy „elkezdtem”?
Apának is a jazz a kedvence, így igazából amikor nem is tudtam róla, már akkor is ezt hallgattam. 2012-ben egy eszperantó találkozón voltunk Bonnban és ott vettük meg azt az egyetlen és utolsó kottát, amit már többet nem gyártanak. Átnéztem és mondtam, hogy „Úristen, ezt lehetetlen eljátszani!". Félre is tettem. Következő tavasszal – közben hallgattam ugyanúgy a boogie woogie-t, de nem játszottam – egyszer csak azt mondtam, hogy ez annyira tetszik, hogy nekem ezt meg kell tanulnom! Megnéztem a kottát, melyik a leglassúbb, legkönnyebb és azt mondtam: „Jó, akkor elkezdjük megtanulni!” Egy hónap múlva láttam, hogy már majdnem teljesen jól, tempóban ment. És akkor rájöttem, hogy ez mégsem lehetetlen, csak sokat kell vele foglalkozni. Utána elkezdtem eggyel gyorsabb és valamivel nehezebbet megtanulni és rájöttem, hogy jó ez, és menni fog, csak sokat kell rá gyakorolni. Egyébként mindig rengeteget kell gyakorolnom.

Nyáron alkalmad is volt Monty Alexanderrel is együtt szerepelni a színpadon. Milyen érzés volt? Ezt meghatározó élménynek tekinted?
Felbecsülhetetlen érzés volt. Igazából ilyenkor lehet észrevenni, hogy ugyanúgy ők is csak emberek. Nekem azért volt hatalmas élmény, mert lehet, hogy nem volt ott több 3-400 embernél - bár az is rengeteg -, de érezhettem végig a zenei hozzáértést és alázatot. Nekem az volt a legkellemesebb, hogy olyanok előtt bizonyíthattam, akik tényleg nagyon sokat foglalkoznak a jazzel.

Milyen gyakran jut eszedbe ez az élmény?
Minden nap.

Fellépés Monty Alexanderrel

Most Győrben tanulsz és hangmérnöknek készülsz. Tudatosan maradsz a zene mellett. Ezzel a szakterülettel kiegészíteni szeretnéd a zongorajáték adta lehetőségeket vagy megerősíteni azt? Hogyan és miképp dolgozik egy hangmérnök-zongorista?
Már most is gyakran észreveszem, ha technikailag valami nincs jól beállítva. Egyébként pont azért tetszik, mert én már koncerteken is kiszúrom, hogy „Na, ezt a hangmérnöknek még egy kicsit fejlesztgetnie kéne, mert úgy állította be a hangzást, hogy borzalmasan hangzik”. Ilyenkor ez kicsit áldás és átok egyszerre, mert van olyan, hogy ezzel veszik el egy koncert élvezhetőségét. De egyébként szerintem ez jó lesz így. A zenész és a hangmérnök szerintem nagyon tudja támogatni egymást.

November 6-án is lesz egy saját, önálló ested. Mi biztosan ott leszünk, de Te hogyan és kivel készülsz?
A zenekarommal fogunk fellépni az Óvárosi Étteremben. A zenekarnak még nincs neve, pillanatnyilag trióban, dobbal és basszusgitárral játszunk, de tervben van szaxofonos, valamint gitáros felvétele a bandába. A dob mögött bátyám, Slezák Bálint fog ülni, basszusgitáron pedig Angyal Bendegúz fog kísérni.
Természetesen boogie woogie-val készülök, de tudom, hogy nem mindenki szerelmes ennyire ebbe a műfajba, mint én és nem tudja egész este ezt hallgatni, úgyhogy jazz- és pop – pontosabban romantikus, és filmzenei – számok lesznek hallhatóak.

Nem mi vagyunk az egyetlen média, aki felfigyel Csaba tehetségére... :)

Csaba, az már biztos, hogy kritikus vagy a zenehallgatást illetően. Te mikor és milyen zenét hallgatsz szívesen?
Nálam mindig szól a zene. Általában jazzt hallgatok, de minden műfajra vevő vagyok, egy a fontos: hogy igényes legyen. Nekem ez létszükséglet. Pont azon gondolkozom, hogy vannak más dolgok, amiket szeretek, pl. a biliárd, azt nagyon szeretem. Ám, ha 1 vagy 2 hónapig olyan helyzetben vagyok, hogy nem biliárdozhatok, vagy nem focizhatok, nem biztos, hogy jól érzem magamat, de megvagyok nélkülük. Ha most nekem 1 napot ki kellene bírnom zene nélkül, nem lennék képes rá.

Kedves Olvasóink! Kérjük, nézzétek el nekünk, ha egy kicsit elfogultak vagyunk Csabával kapcsolatban. Ez a riport ugyanis nemcsak számára okozott megilletődöttséget, de számunkra is nagy jelentőséggel bírt, Mutass Utat cikksorozatunk történetében. Felnőttként már jobban tudja, látja az ember, hogy „Miből lesz a cserebogár?!”, s hogy a sikert nem adják ingyen. Ahhoz kitartás kell, szorgalom és persze elhivatottság, vagy mondjuk úgy: szerelem.

Mindezzel az attitűddel pedig, mellyel Csaba rendelkezik és őszintén vall, valahogy olyan érzésünk támadt, hogy pár év múlva talán már esélyünk sem lehetett volna interjút kérni az elfoglalt és nemzetközi hírű Slezák Csabától.

Kedves Csaba! Megelőlegezve az InfoMosonmagyaróvár.hu Olvasóinak bizalmát, velük együtt kívánunk Neked sok sikert, kitartást és erőt további munkáidhoz, fellépéseidhez és álmaid megvalósításához!

Szerk.: Nemes Claudia

Ha van olyan személy vagy történet, akiről vagy amiről Mutass Utat! 2014 cikksorozatunkban szívesen olvasnál, írd meg nekünk!
E-mail címünk: info@infomovar.hu